Itt egy újabb:
TÓTH KITTI
Amikor odaértem a fogadóhoz, mivel már régóta szomjaztam, első dolgom volt, hogy a híres orosházi borból igyak egy pohárral. Nagyon ízlett ez az édes nedű. S miután lovamat is megitattam, tovább mentem szétnézni az orosházi falu szélére. A falunak ezen részét inkább lehet száraznak mondani, mintsem mocsaras vidéknek. Nagy sokaságra lettem figyelmes egy hatalmas búzamező környékén.
Ahogy közelebb kerültem, rájöttem, hogy a falu lakói éppen búzát nyomtatnak lovaik segítségével. Ilyen szép termetes lovakat már nagyon régen nem láttam. Igen dolgos emberek lakhatnak ezen a tájon, gondoltam, mert bizony a tűző napon megállás nélkül dolgoztak a csikós legények.
Odamentem hát az egyik csikóshoz és megkérdeztem, hogy ugyan mi pénzt fizethetnek ezért a kemény munkáért? De az csak megvetően végignézte szerény öltözékemet és arcán kifejezve a nem tetszését, rám se hederítve folytatta tovább a munkáját. Gondoltam, ha már úgyis ennyire dolgoznak, csak nem tűnik fel, ha elviszek néhány maroknyi búzát a lovamnak, mert hát szegény állat nem halhat éhen. De ahogy ezt meglátták, rögtön vasvillát ragadott mind és szaladtak utánam, ahogy csak megmaradt erejükből tellett. Hej de addigra én már a lovamnál jártam, rögtön felpattantam és elvágtattam a város felé, hogy szállást keressek magamnak éjszakára.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.