Malya Zolitól

Fabricius Dénes

I.rész:

Kiérvén az ingoványból, nemesb földre tévedtem. Szilárd volt az, ahogyan jó alföldinek kell lennie. Rackák legelésztek seregestül , pásztor nélkül. Mondottam magamban, de jó dolguk van ezeknek a juhászoknak, de a toportyánoknak is, mert azok bizony nem vetik meg a rackahúst. Nem tudtam mire vélni , mert hát az előbbi vigyázta a nyáját , no de azt csak az itteni népek tudhatják, ezért tova mentem.

Beljebb érvén ,népek sokasága látszott. Keresztes menet volt az, amit az orosházi emberek kísértek. Kíváncsiságom odavezetett a sokasághoz ,hogy megtudakoljam mi az eset.

Egy sötét hajú pór ácsorgott közelembe ,akit megszóltam , hogy adja tudomásomra a nép egybekelésének okát. S neki ez volt a felelete: ,,- Orosháza hanem egyik legszebb lánya életét vette szülőinek, azt beszélik ,hogy maga az ördög szállott beléje ,mert hát nem volt oka erre a szörnytettre, egyenlőn szerette s tisztelte apját-anyját.” Ekkor hát én is csatlakoztam a menethez ,mellyel a házhoz érvén rossz kedvem támadt . Az ajtónál két pandúr strázsált , s ki tudja még mennyi a házban. Tartózkodtam tőlük ,mert nem álltam jó legény hírében , s meghúztam magam a sokaság mélyében. Kinyílt az ajtó s azon kilépett egy díszes viseletű ember, négy pandúr és maga a lyány. Kecses ,vörös hajú szép teremtés ,nem éppen gyilkos lelkületűnek látszó. Durván ragadta vállain két pandúr, kezei vasban. Arcán látszott a szomorúság , zokogott. márpedig egy szörnyetegnél nem szokott a könny látványa.

Az atya közeledtére , ártatlanságát bizonyítani akarván búkeserves sírással kísérvén ártatlanságát hajtogatta , bízva ,hogy meghallgatja őt az orosházi emberek sokasága, de nem lelt pártolóra.

Az emberek szájukra vették ,hogy az atya előttük űzi ki az ördögöt a lányból a megnyugvásukért.

Ezt már nem viselhettem,-,, Meg kell mondanom nem vagyok jó hírű, a pandúrok szemében még úgysem, áristomba nem vágyok ,de szavamra ez a lyány nem bűnös”. Kipányvázott lovamat sietve eloldoztam ,ami legelt még én kíváncsiskodtam, felvont sárkánnyal oldalamon lovamra ültem ,majd a népeken át törtem hirtelen a pandúrok közé , s amíg azok a földön heverésztek én mögöttem a szép teremtéssel megiramodtam az ingovány felé.

Ott kérdőre vont , hogy miért segítettem neki. S én ekképp feleltem: ,, Tudod e ,hogy mire készült az atya , meg a pandúr sem ver jókedvében vasba olyat akit nem az áristomba hurcol”. A lány zokogva elmesélte igazát a következőképpen:

,,Istenfélő vagyok ,s voltak szüleim is , így templomba is gyakorta járok. Az aki Isten szolgálója falunkban , szemet vet pórok lánygyermekeire , s titkon nem hagyja azokat békességben. Nem tűrtem egy pillanatig sem ,s azzal terheltem tudatát ,hogy Orosháza népének tudomására fog kerülni miként gyalázza egyháza szabályait , s az ártatlanok lelkét ,de ,hogy óvja személyét a gaz , rám terelte a szörnytett elkövetésének gyanúját, szavam hitelét, s drága szeretett szüleimet  vesztettem ezért mindörökre”.Eme gazságot hallván irtózatos haragra gerjedtem, annak okán ,hogy hajlamos volt ilyen szörnyűséget véghez vinni maga Isten szolgája. Kutyái parancsra végeztek egy szerető családdal .-,, Ezt meg kell torolni , ezért ügyemként fogadom még ha vissza is kell térnem az áristomba vagy ne adj Isten a bitófára, mert itten sok a pártolója az atyának , bizony a tisztesek közt is……

2.rész:

Híre terjedt a környéken tettimnek, a lyány megmenekülésének. Keresték nyomaink,de hál(a) Istennek nem lelték azokat. Baj volt az ,hogy a kecses teremtésnek még vasat hordtak kezei , mert addig még attól meg nem vállunk ,addig a népben meg nem bújhatunk. ,, Szülőim régi jó barátja patkolókovács , kell lennie szerszámának, mivel megszabadítja kezeim. Jó lelkű az öreg , tudja ,hogy nem én vagyok ki bűnbeesett, meg fog segíteni meglásd!”- adta tudomásimra a lyány.

Azon okért, hogy ezelőtt még nem jártam eme vidéket, bizony ismerősöm sem volt erre ,így Ágnesre ,( mert hát ez volt a lány neve), hagytam a gondolkodást.

Elhagyván rejtekünk, útra keltünk , s hamarosan megleltük az öreg mesterműhelyét. Ajtaján belépve orcánk kipirosodott a tűz melegétől , izzó vasat sújtotta kalapácsával az ősz .  Az öreg elvetette kalapácsát meglátva boldogult barátjának lyányát, majd megszabadította Ágnest béklyójától . De nem időzhettünk ottan sokáig, búcsút vettünk tőle , s tova mentünk . Egy pandúr sem volt a faluban ,mert azok bizony minket kerestek a környéki falukban , így kipányváztam pejkóm a falunak egy dús gyepű részében , ahol nem ritkaság a mén látványa , majd beljebb tértünk , hogy szomjunk , s farkaséhségünket csillapítsuk. A Nap már régóta nyugodott ,így személyünk rejtve maradt a rosszakaróktól. Betérvén a csárdába , a söntéshez bátorkodtam menni ,ahol a kocsmárosné mérte a bort. Ételt s italt egyaránt kértem , no meg egy rejtett helyt ahol ,egy pandúr sem lel minket. Kedvünkben járt a kocsmárosné ,mert ő is jól ismerte Ágnest , s tudta róla , hogy nem gyilkos , mert ismerte ő az atyát , hiszen híve Istennek , csak a gaz szolgálójának nem. Külön helységt kaptunk a segítő asszonytól, jól is volt a dolgunk , de nem sokáig , mert a kocsmárosné sietve költött ágyunkból minket , hogy menjünk onnan hamar , mert négy pandúr zörgeti az ajtaját a csárdának, és biztosan nem inni jöttek ,mert akkor nem ilyen sietős a dolguk nékik!

3.rész.

A csárdabéli veszedelmünk elkerültük hála a jó lelkületű kocsmárosnénak , aki a csárda udvarában álló kútnak a kávája köré hurkolt gúzzsal segített annak a mélyibe ,szerencsénkre elkerültük a vasba verést vagy tán még a bitófát is.. A jó asszony ésszel volt, mert megszánta a pandúrokat borocskájával amitől még az a kevés sütnivalójuk is oda lett ami volt nekik. Jó ideje volt már a pandúrok továbbállásának s mi még a kút mélyén voltunk, de a jóságos Teri asszony, akinek nevét Ágnestől tudakoltam meg gondolta ,hogy visszakívánkozhattak volna a söntéshez s megfoghattak volna minket , így hát megkésve,de fölkerültünk a csárdaudvarra. Napkelte előtt búcsút vettünk a csárdától s visszatértünk derék pejkómhoz . Leheveredtünk ottan ,hogy megpihenjünk , s hogy kieszeljük miként tegyünk eztán. ,,Én  betyár vagyok s idegen e tájott , nem tudom hogyan tegyünk , hogy újból békességben lehess,de te, ki ezen falu igaz lyánya vagy ismerheted miként bánhatunk el a gazzal. Fejbe nem parittyázhatom , mert akkor el nem jár a nyelve tettiről. Beszélj hát te lyány!”

,, Büntetést érdemelnek kutyái is akik szülőim ellen vétettek, de a legszigorúbbat még is ő érdemli és ha kezeim közé véttetik akkor…..”. ,,Akkor hogyan lesz?”-kérdeztem, de nem válaszolt kérdésimre, csak a szemben álló viskó előtt álló díszes viseletű ferfiakat nézte mikor…. ,, Tudom én ! Gyere…..,még nem is mondtad nevedet te legény!” ,,Dénes vagyok én , Fabricius Dénes a becses nevem!De ne nevezz meg gyakran engem, mert a pandúr is meghallhatja! ” ,, Akkor hát gyere te legény!”. Odamentünk s Ágnes megszólta a díszes viseletű férfiak a közül az aggot. Én csak hallgattam anélkül ,hogy tudomásimra adta volna miként kíván tenni. . ,,Csete uram tudja ,hogy mivel vádolnak engem,de kérem ne adjon pandúrkézre ,mert nem vétettem,ahogyan híre ment annak! Segítségét kérem kendnek ! Mert ha mégsem segítene ,akkor elárulnám a Bárdos Mihálynak, hogy a lányának a kérőjének az apja ,biz az kend uram, miként beszélt ellene a szomszéddal esett birtokvitájában, boldogult édesapámtól tudom!”- Ágnes ezzel maga mellé állította Csete Ferentz urat , kinek bírói tisztje volt , s szerencsénkre nem katolikus , tudtam meg Ágnestől. A lánykérés megtörtént odabenn a házban , melynek vékonydongájú ablakán mi is benézhettünk. Azután visszatért mellénk a bíró uram, akivel Ágnes tudatta miként kíván tenni a rossztevő ,sátánkutyák ellen.

4.rész.

A lyánykérést követve Csete bíró urat pártunkon tudván megiramodtunk az Isten háza felé., de mielőtt odaértünk volna megvitattuk ,hogyan bújtassuk elő az ördögöt a szolgájából. ,,Kiszedem én belőle az igazat, ha felvonom a kakast meg fog eredni a nyelve meglásd!”- mondtam én Fabricius Dénes. ,, De a bíró uramnak kell meghallania azt mit mond és a sátánkutya biz a bíró uram jelnlétében meg nem fogjabevallanii tettit!”.-viszont mondotta Ágneském.

,, Akkor tán bújjon meg a bíró uram a rokolyád alatt te lány?!”.,, Nincsen ott helye Csete Ferentz úrnak, de a sekrestyében jól megférhet, mert azt csak egy lepel választja a kereszt mellől, s onnan jól lehet hallani még a suttogást is!”- Gondolatim szerint Ágnes kiokoskodta a tervet . Elrejtőzvén a sekrestyének posztója megett, Csete Ferentz bíró uram várakozott az atya vallomására.

Én is melléje heveredtem, mert a függő rongyoktól másként nem tehettem, s vártuk az igazság kiderülésének az eljövetelét.

Még mi csendben léptünk az Isten házába , addig Ágnes a templom görbevasú ajtaját ereje teljéből rendesen bevágta. Erre az atya kirohant s meglátta a lányt kivel oly ördögien bánt el. ,,Hát előkerültél te lány, tudod e gyermekem ,hogy keresnek a pandúrok?,,-mondta az atya. ,,Nem vagyok én kendnek gyermeke, nincsen már az ki engem gyermekemnek szólíthat , ezért tettiért  kend meg fog bűnhődni, de meg ám!”.,, Tudod lányom azt tartják ,hogy az ördög maga szállt meg tégedet, s nem tartanak épp eszűnek ,úgysem fognak hinni neked!”. Esőre állt akkor s hatalmas szélvihar kerekedett, az ajtót ki-be csapkodta, ami nem lett volna félelmetes ,ha a bíró uram el nem szunyókált volna , s nem horkantott volna olyan hangosan ,hogy még a mennydörgés is halkabb volt annál. Ekkor Ágneském tudta ám miként kell szólnia. ,, Mondd el mit tettél atya, mert én való igaz ,hogy az ördög cimborája vagyok, s ha nem ismered el ,hogy mit tettél rád uszítom őt ,s szurokká változtat!”. Az atya félelmében nehezen , de mégis megszólalt. ,,Nem akartam véget vetni szüleid életének, csak hát te nem engedelmeskedtél nekem, de nem akartam véteni ellened, bocsáss meg nekem leányom , megteszek bármit , amit csak kérsz, csak óvd meg bűnös életem!”

Bevallotta bűneit a gaz , s szerencsére bíró uram is hallotta , mert én bizony felráztam az álmából , mikor megeredt a bűnös nyelve . Még bíró uram a pandúrért kiáltott , én felvont kakasommal helyén tartottam . ,, Köszönöm Dénes jólelkűségedet , nagyon hálás vagyok,s  tartozom neked és szeretném ,hogy……!”. ,,Hogy……?” . ,,Mellettem maradj s légy az uram , de csak ha te is így kívánod!” ,, Dehogynem szeretnélek csak tudod nem akarom ,hogy vasba kerüljek ezért tovább kell állanom!”.S közbeszólt Csete Ferentz uram is: ,,Helyesen cselekedtél fiam, nem vagy te bűnös lélek, ha szeretnél, akkor bátran fogadd otthonodul Orosházát, s asszonyodul Ágnest!” A bűnösöket megbüntették, az atyát is s szolgáit is, s helyébe egy jólelkű lelkipásztor került.

Én bizony igent mondottam a nemes szókra , s felhagytam betyáréletemmel , és Ágneskémmel együtt boldogan éldegélünk . Ekképpen esett történetem nekem Fabricius Dénesnek , itten Orosházán.