Írott örökségünk

Hargitai Ákos szüleménye:

S beülék abba a csárdába. Szétnézek, hát látom, vendég az van bőven, nem hiába járja felénk az a mondás :,,Nyiss egy csárdát és megélsz belűle”. Azonban még szerencsémre sikerült egy üres asztalt találnom ahova letelepedék. Kis idő múlva előkaparom pipám és dohányom. Megtömtem jó alaposan azt a pipát. Majd miután meggyújtotam élvezettel szíttam belűle. Haj egy külön könyvet megérne írnom errül a pipárul. Olyan nehéz módon sikerült ellopnom egy kereskedűtül hogy azóta csak ünnepnapon gyújtok rá. Na de hát füst után a torok szomjazik, megkérdem hát: -Csapláros mid van, hogy szomjamat oltsam? -Hát fiam van jó pálinkák és borunk, de a sörünk sem utolsó. -Bor jó lészen mennyiért adod? -Kettő koronáért. No miután megittam borom érdekes párbeszéd csapta meg a fülemet a szomszéd asztaltul. Szó volt benne egy gyönyörű szép lányról állításuk szerint olyan szép formás csípője volt, hogy minden férfi megkívánta. de hát a sors olyan kegyetlenül bánt egy olyan férjet kapott aki nem törődött vele, és hiába vótak mán házasok de hát gyereket nem nemzet, emiatt a lányka elég forró vérű lett. Nahát gondolum abból nem lesz semmi ha elnézök feléjük. Mivel tudtam dél körül járhat elindultam hát a tanyájok felé. Miután átvágtam magam magam a susnyáson megláttam a tanyájokat, s ott azt a lányt akiről a fogadóban szó esett. Tényleg megmondom őszintén szemre való tekintés vót. Miután odaértem kedélyesen hozzám szólott: -Táncsak nem maga az az embör aki a vidéket járja oszt abbul él él hogy más fáját felhasogatja? Futólag hallottam magárul. Nekünk is van egy diófánk ami sajnos kiszáradt, mondja miért vágná ki? No hát gondolom isten tudja ki az de ha már így adta magát az alkalom. –De jól gondolja, nos mive épp dél van én meg nem igen ettem egy kis kenyérért szalonnáért szívesen kivágom. Nosza hozta is a menyecske a baltát, én mög nekiláttam. Jó nagy fa vólt, tartott félóráig míg kivágtam, közben a menyecske tartott előadást a nyámnyila férjilül, különösen sokat panaszkodott arrul hogy nincsen gyereke. Noö miután kivágtam fát bemutatkoztam: -Nem vagyok én favágó, betyár vónék Fabrícius Dénes a becsületes nevem! No hát majdnem halálra ijedt tűlem. Miután sikerült eszméletihez térítenem megmondtam nem fogom bántani, majd utána elmesíltem életem történetjit. Mire végeztem a meséléssel ő uis elkezdett mesélni magárul, megtidtam Juli a neve sajnos a vezötéknevire nem igazán emlékszem. Egészen közel kerültünk egymáshoz, addig-addig míg nem a vánkoson találtuk magunat. Ekkor mán késő délutánra járhatott az idő. Mikor elbúcsúztunk egymástul aszonta utánom Dénesnek fogja keresztelni a fiát. No hát elsiettem a házok elől. Ahogy teletek múltak a napok elkaptak azok a kegyetlen zsandárok. Míg a dutyiban tengődtem egyszer csak gyün a padúr. Aszonta nekem hozott valamilyen levelöt. Nahát a Julcsa írtmmég pedig hogy három hét múlva lesz a fiam keresztelűje ,még ha titokban is, de örülne ha elmennék. Nohát nem köllöt sokat várni hét-nyolc nap múlva jött is a kedvező alkalom. Sikerült leütni a börtönőrt az éjszaka folyamán és megszöknöm. Nosza loptam egy lovat is rögtön elindútam Orosháza irányába. Mivel a börtönben meg tudtam a töbi betyártul hun vannak a rejtekhelyeik oda el tudtam rejtezni nappalra csak éjszaka tudtam haladni. Mikor aztán a falu határába értem néhány óráig elrejteztem. Majd titokban odalopakodom kedvesem házához. Habár a találkozó nem tartott sokáig sikerült megtudnom hogy holnap lesz a keresztelő, kaptam tűle annyi élelmet is hogy kihúzzam addig. Nohát más nap délben be is megyök a teplomba. Láttam hogy fiam egészségös szép gyermök lett, akárcsak az apja. Miután vége lött az egésznak nhány pillantást váltottunk Julival aztán indultam kifelé. De látom a templom előtt két zsandár száll le a lovárul, valószínűleg követhették a nyomomat….

Nohát, mondom, olyan vigadalom csapta meg fülem a fogadóból hogy csak csuda. Fogtam is a birkát kikötöttem, és betértem a fogadóba, letelepedtem egy asztal elé a székre és bort kértem. Miközben iszogattam azt gondoltam ilyen zöngés nincs a kocsmába egy átlagos napon. Kérdem is hát a csapostól miféle ünnepség lesz. Hát az válaszol mégpediglen azt, hogy éppen egy legényt búcsúztatnak a cimborái, mert megnősül. A falu legszebb lányát a Csinos Rozáliát veszi el, holnapután lészen az esküvő. No, mondom, ezt megnézem magamnak. Miután megittam a boromat elmentem, hogy túladjak a birkán. Nagy nehezen találtam egy orgazdát, a határba, akinek a birkát eladhattam. Nem sokat kaptam érte éppen csak ara volt elég, hogy három napig el tudjon élni az ember. Visszamentem a faluba, betértem a fogadóba, megkérdeztem a csapost van e szobája két napra, azt mondta van. Másnap körbejártam a faluz, és a határt, hogy ha valami baj van menekülőre tudjam fogni a dolgot. Szinte az egész napom ráment, a fogadóban megvacsoráztam, majd az esővizes hordónál megmosakodtam. El is gondolkodtam azon, hogy fogok majd besurranni az esküvőre, de hiszen minek gondolkodom rajta annyit, ha a vőlegény részéről kérdezik, honnan vagyok, akkor azt mondom a menyasszony rokonságából, ha a mennyasszony részéről kérdezik akkor pedig a vőlegény rokonságából. Másnap a kakaskukorékolás előtt ébredtem, keveset reggeliztem. Miután elkezdődött az esküvő csak távolról figyeltem a templomba se mentem be. Már alig bírtam várni mikor végre elkezdődött a lakodalom a dínom-dánom. Mivel a falu még fiatal volt nyugodtam csatlakozhattam, senki sem vont kérdőre. Ettem-ittam annyit amennyi belém fért, tudtam nem sokszor lesz ilyen alkalom többet. Futó pillantást vetettem az újdonsült párra, és őszintén megmondom jól mutattak együtt, irigyeltem őket a boldogságuk miatt de hát tudtam, betyárként nekem ebben nem lehet részem. A menyecske olyan szép volt hogy leesett az állam, mondtam ilyen lányt nem lehet kapni minden határba. Ahogy telt az idő a helyeknek kezdett feltűnni hogy nem oda való vagyok, azonban mielőtt komoly gyanakvásba kezdtek volna, gyors elsurrantam. Mivel ismertem a falut könnyen elkerülhettem az embereket. Fölpattantam a lovamra és gyorsan elvágtattam a határba.

Nohát be is tértem a fogadóba, természetesen a birkát kint hagytam kikötve természetesen. Mivel pénzszűkében voltam így éppen hogy alig csak egy kis bort tudtam venni. Egyszer csak a szomszéd asztaltól érdekes hang csapta meg a fülemet. A szóbeszéd szerint a szép Marikát elveszi a falu leggazdagabb emberének a fia a Fodros Marci. Állítólag annyira gazdagok hogy az országot is meg tudnák venni, ha akarnák. Habár alig érthetően de annyit sikerült kivennem a beszélgetésből, hogy a háztűznéző holnap lesz. Aha, akkor mondom én holnap elnézek afelé a Marciék felé, hátha van egy két elemelhető dolguk. Ezután kisétáltam a fogadóból, és a határba megpróbáltam keresni egy orgazdát, mert idefele azt hallottam a többi begyártól hogy Orosháza környékén él egy tehetős fekete kereskedő. Nem sok ideig bolyongtam, hamar megtaláltam,igyekeztem aron fölül eladni a birkát. Hát emberek ne tudjátok meg milyen kemény alkuba keveredtem vele, de azért csak sikerült eladnom. Gondoltam ha még nem is sikerül Marciéktól meglovasítani semmit akkor is kerestem néhány garast. El is érkezett a másnap, kifigyeltem mikor indultak el, majd, körülnéztem nem-e figyel valaki, mikor senki sem látott beosontam a portájukra. Szerencsére a béreseik még kint dolgoznak a földeken, habár tudtam nem sok időm van. Mivel volt már kellő tapasztalatom a zárfeltörésben, sikerült bejutnom. Elég nagy volt a házuk tehát gyorsan kellet cselekednem. Csak a drágább ingóságokat tettem be a tarisznyámba, elsősorban a pénzüket akartam megtalálni. Nagy nehezen egy láda legalján sikerült találnom legalább százötven koronát. Nos, miután a pénzt elsüllyesztettem a tarisznyában, mindent visszarendeztem pontosan úgy, ahogy volt. Aztán ahogy bejöttem úgy ki is tudtam surranni. Gyorsan fölpattantam a lovamra, és arra gondoltam, hogy a lánykérésen kívül lesz itt még meglepetés. el is mosolyogtam magam e gondolat közben, majd elvágtattam a pusztába.